Terápiaként kezdtem írni ezt a blogot, de néha már azt érzem, hogy a blog is a nárcizmusom kibontakozásának részévé vált, azt szolgálja. Figyelem, vajon hányan olvassák az írásaimat, ha sokan, akkor az hű de jó, ha nem sokan, akkor meg milyen kegyetlen is a világ, hogy még ezt a pici kis örömöt…

    Sokat gondolok a nárcizmusom és az alkoholizmus hasonlóságaira, különbözőségeire. Vajon mi lenne, ha varázsütésre lecserélném a nárcizmusomat alkoholizmusra? Mennyit változna az életem, illetve a körülöttem élők élete? Bizonyos értelemben talán nem sokat. Sok párhuzamot látok ugyanis a…

           A Zen-ről annyit véltem tudni, hogy valami keleti vallásféle. Narancssárgába öltözött kopasz emberek ülnek lótuszülésben és hajlonganak egymás felé, miközben azon görcsölnek, hogy ne haragudjanak senkire. Belső béke, belső béke, belső béke. Mint a Kung-Fu pandában. Aztán megismertem egy…