A családi legendárium szerint apró koromban egyszer kitárt karral szaladtam édesapám felé, aki a munkából jött haza és borultam a nyakába: Apuci, én úgy hiányoztam neked! A család pedig vidáman kacagott, hogy milyen kis cuki ez a Balázs, ahogyan összetéveszti a dolgokat, hiszen biztosan azt szerette…

    Sokkal nehezebb témát ma nem is választhattam volna. Nemrégiben ismerkedtem meg egy lánnyal, akivel egy nagyon furcsa, őszinte kapcsolatot élek.  A kapcsolat persze egyáltalán nem is kapcsolat, azt hiszem bruttó öt alkalommal találkoztunk, de engem egyszerűen lezsibbaszt, hogy nem akarom másnak…

    Jaj. A március másodikán megjelent posztomat még a megjelenést megelőző nap írtam és abban nagy önbizalommal állítottam, hogy én aztán nőt magamhoz közel bizton nem engedek, mert úgyis csak bántani fogom, meg aztán az előző párkapcsolatom sem olyan régen, csak az év elején ért keserű véget.…

  Logikusnak tűnik, hogy ha egy szülő nárcisztikus, akkor az általa nevelt gyerek is hasonló mintát, hasonló programot követ, így nárcisztikus lesz, eleve elrendeltetve. Logikusnak tényleg logikus, de nem feltétlenül igaz. Hiszen az azonos szülők által nevelt gyerekek sem feltétlenül azonos módon…