Jaj. A március másodikán megjelent posztomat még a megjelenést megelőző nap írtam és abban nagy önbizalommal állítottam, hogy én aztán nőt magamhoz közel bizton nem engedek, mert úgyis csak bántani fogom, meg aztán az előző párkapcsolatom sem olyan régen, csak az év elején ért keserű véget. Szóval megírtam a posztot, aztán jött az esti buli. Bohemian Betyars, vodka, fröccs, nekem pedig egyetlen árva pogácsa a gyomromban, amit egész nap megennem sikerült. Buli előtt, közben nem igazán nyerő kombó, pláne totálisan kialvatlanul, hulla fáradtan. Aztán megérkezett egy lány, kinek nevetése akkor sem szűnt meg, mikor a buliba megérkezve konstatálta, hogy a fickó, aki tök ismeretlenül elhívta a buliba, gyakorlatilag magát kiütve, tátott szájjal szunyókál a sarokban. Nem haragudott, pedig ez tényleg gáz volt.  De ő vizet hozott nekem és táncoltunk, beszélgettünk. Szóval mire az előző napi poszt megjelent, igazából hazugsággá vált az írásom. Így hazudik egy nárcisztikus, ennyit hát Balázs megbízhatóságáról, szavahihetőségéről, stabilitásáról.

  Most akkor fékezni fogok, hogy ne ültessek el olyan reményeket, amelyeket nem biztos, hogy életben is tudok tartani. De ő nem akarja, hogy fékezzek. Persze, hiszen még soha, senki nem akarta, hogy fékezzek, mert ami belőlem látszik, az ad annyi reményt, amiért esetleg megéri kockáztatni. Mekkora tévedés! Nekem pedig sokszor nagyon nehéz magamtól a fékre lépjek, mert nárcisztikus emberként kínzóan szomjazom a közelségére. Pedig pont ezért lesz muszáj lassítani, hogy a tudatosságom lépést tartson a kapcsolatunkkal. Sőt, előtte kéne járjon utcahosszal. Olyan gondolatok kezdenek gyötörni, amelyek korábban is. Akkor most nem fejlődtem semmit? Vagy csak megbotlottam? Vagy minden így jó, ahogy van? Pár napja még a kedvesem után nyavalyogtam, most meg adjam elő a stabil, megbízható pasit? Biztos, hogy nem. Az én szemszögemből persze egy jövőben bimbózó románc gondolata nagyon vonzó lenne, de ahhoz valami alap kellene, én pedig megint maximum olyan kapcsolatot tudnék kialakítani, melynek a végén neki fog fájni ha balfasz leszek.  Láttam már pár áldozatomat, lehánynám magam egy újabb lélek megcsonkolásától.

Hannibál Lecter magyar hangja, Balázs

Ne feledd kérlek elolvasni a blog legelső posztját, a használati utasítást. Sokat segít.