A családi legendárium szerint apró koromban egyszer kitárt karral szaladtam édesapám felé, aki a munkából jött haza és borultam a nyakába: Apuci, én úgy hiányoztam neked! A család pedig vidáman kacagott, hogy milyen kis cuki ez a Balázs, ahogyan összetéveszti a dolgokat, hiszen biztosan azt szerette volna mondani, hogy Apu, te mennyire hiányoztál nekem. Összetéveszteni tényleg összetévesztettem, de vajon mit mivel? Még ma sem tudom biztosan.

Mintha nekem nem járna semmi és senki. Örülök minden érdemtelenül megélt közelségnek, vagy akár az anyagi jólétnek. (Figyelem, kulcsszó az érdemtelen, tessék koncentrálni!) Ez az anyagi jólét dolog érdekes téma. Ezt is úgy élem meg, hogy valahogy áramlik felém, a tudatos közreműködésem nélkül. Azért ezt ne vegyétek készpénznek, egyesek szerint marha sokat dolgozok. Mégis tudat alatt mozgok oda ahová kell, és csiribí-csiribá, egyszer csak van lé.  Mintha valami hozzám szippantaná a pénzt.  Máskor pedig éppen azt érzem, hogy nekem aztán bármi jár. Odaléphetek sorszám nélkül az ügyintézőhöz, átmehetek a záróvonalon ha nem jönnek szemben. Egyszer a kislányom azt mondta:

-Papa, tudod, neked mi a szuper erőd?

- Nem. Kicsim nekem,  aztán biztosan nincs semmilyen szuper erőm.

-Dehogynem, te bemész egy szobába és öt perc múlva mindenki azt fogja akarni abban a szobában, amit te szeretnél. Ez a szuper erőd!

Ez mondjuk igaz. Vajon ez a nárcizmusom pozitívuma, vagy attól független tálentum? Mert a nárcisztikusok ugye mesteri módon manipulálnak. Ami szerintem abban az esetben baj, ha aljas módon, másnak kárt okozva, másokat becsapva delejezik az embereket. Viszont az, hogy valaki, legyek ez mondjuk én, felismeri egy csoport közös érdekét, amit maga a csoport sem lát még, és ennek megfelelően motiválja a népet a szebb jövő felé, az csak nem káros nárcizmus már basszameg. Vagy létezik nem káros nárcizmus? Vagy ez egyáltalán nem nárcizmus? Please, valaki, help!!!

De vissza az ürességhez, hiányhoz. Mostanában egyre kevésbé érzem, de azért tudom, félem, hogy dolgunk lesz még egymással. Ide is biggyesztem Albert György szobrászművész alkotását, amelynek melankólia a címe. Azt hiszem, a művész úr valamikor belopódzott a szobámba, mikor nem vettem észre és titokban rólam mintázta. Fel kellene jelentsem betörésért.

 Írtam nemrég egy kapcsolatról, amely talán elkezdődik, talán nem. Hát nem. A fene nagy őszinteségemben elmondtam persze, hogy nem vagyok túl az előző kapcsolatomon és nem szeretnék/nem is tudnék újat kezdeni, aztán végül ennyiben is maradtunk.

Mindaz, amit itt olvastál, könnyen lehet tévedés is.

 Érdemes elolvasni az első írást ezen a blogon, a "Használati utasítást." Sokat segít.

https://egynarcisztikusgondolatai.blog.hu/2024/02/27/hasznalait_utasitas_a_bloghoz_illetve_a_szerzohoz