Bármelyik írásom értelmezéséhez érdemes elolvasni  a blogon született első rövid posztot, melynek címe: Használati utasítás.

A kicsit provokatív cím alatt titokban egy olyan írás rejtőzik, melynek egyetlen célja, hogy leírja: hogyan ne gyártsunk nárcisztikust. Ilyen kis füllentős vagyok ma. Egyébként ha valaki akkora gyökér, hogy szándékosan tönkre akarja tenni a gyereke és a gyereke szeretteinek az életét is, akkor használhatja az írást a címnek megfelelően tömegpusztító fegyverként is, de ehhez tényleg igazi baromarcnak kell lenni. Te ne légy baromarc.

Kiskamasz fiúcska ejtőzik a napon, ez lennék én. Gondtalan délután a nyári szünetben. Előző nap valami aprócska rossz fát tehetett a tűzre (esküszöm lövésem sincs, hogy mi lehetett, de nagy dolog biztosan nem,  talán feleselhettem, vagy ilyesmi). Édesanyja és apai nagyapja, aki egymással sosem voltak jóban, és az eset után sem kedvelték meg egymást, éppen a tegnapi csínem kapcsán esnek egymásnak: Ez a Balázs azért ilyen idióta, mert a te családod vonásait hordozza! vádaskodik nagyapám, édesanyám pedig emígyen védekezett: ugyan már, ezek a te vérvonalad tipikus jegyei a gyerekben!

Ezek ketten tehát teljesen egyetértettek abban, hogy én egy selejt vagyok, csak abban tért el a véleményük, hogy az én értéktelenségem mégis melyikük hibája. Én meg hallgattam. Egyiküknek sem jutott eszébe azt mondani a másik félnek, pláne nem nekem, hogy csináltam valamit, amit esetleg nem kellett volna, de amúgy én egy szerethető, értékes ember vagyok. Ezt valahogy magamtól kellett volna kitalálnom valószínűleg, ők maguk el voltak foglalva az acsarkodással. Jaj, vajon én hányszor tettem hasonlót a saját gyerekeimmel öntudatlanul? Istenem add, hogy ha tettem is, ők érezték a mindennapokban a feltétel nélküli szeretetemet. Nárcisztikusként azt kell mondjam, nem biztos, hogy ezt meg tudtam csinálni, noha a mai napig abban a hitben élek, hogy a legtöbb dolgot meg tudjuk beszélni a srácokkal és mernek/tudnak hozzám fordulni a bajaikkal. Persze én azt is hittem, hogy a párkapcsolataimban gondoskodó, odaadó férfi vagyok. Hát, erről a csajokat kellene inkább megkérdezni, az én észlelésem jócskán torz lehetett.

Amúgy ez a nagyapám volt, aki egy vitás kérdést úgy oldott meg, hogy nagy, erős kezeivel felemelt és a földhöz vágott. Úgy alaposan odabaszott. Akkor talán 6-7 éves lehettem. A vita tárgya az volt, hogy édesanyámnak dobozos jégkrémet, karamellást, mert az volt a kedvence, szerettem volna vinni a balatonfüredi Pataki cukrászdából Budapestre és nem érdekelt, hogy közben elolvad. Neki ez az ötlet nem tetszett, így repültem. Milyen érdekes, hogy a fenti két esetet egymás mellé helyezve, engem nem a fizikai atrocitás viselt meg jobban, hanem a tény, hogy a családom besorolt egy selejt kategóriába. Igazából mindegy is, hogy apró csibészséget csináltam, vagy pedig felgyújtottam a házat. Ha súlyoznom kellene, azt mondanám, legalább százszoros fájdalmat okozott az a mondat, mint a becsapódásom a Föld nevű bolygóba. Ma már tudom, azt éltem meg, hogy a vitájuk során teljesen értéktelenné váltam a saját magam szemében. Valószínűleg nem ez volt az egyetlen hasonló eset, de a traumatizált ember elméje úgy veti le magáról a traumás emlékeket, mint Houdini magáról a bilincseit, így jelenleg ennyivel szolgálhatok. A hasonlatom amúgy annyiban mindenképpen sántít, hogy Houdini bilincsei kinyíltak és lepattantak, ő pedig szabadon távozott, az enyémek pedig a mai napig béklyóznak, csak nem tudok róla. Ha engem kérdeztek, a Houdininak jobb volt. Tegnap reggel még ennyi emléket sem tudtam volna felidézni, mert ez a foszlány egy tegnapi terápián jött elő, én azóta bőgök. Sebaj, mínusz egy bilincs.

De a lényeg: a jégkrémet elvittem anyunak. :-)

Feldobott a Face egy közhelyes posztot, ami annyira nekem szólt. Aszongya, hogy a gyógyulás útján az alábbi stációkat kell bejárnod: fájdalom, elfogadás, növekedés. Hurrá, akkor én gyógyulok, mert kibaszottul fáj!!!!

Köszi, ha elolvastad és ne feledd: minden, amit ebben a posztban olvastál, lehet tévedés is.

Ne feledd kérlek elolvasni a blog legelső posztját, a használati utasítást. Sokat segít.

Balázs