Három álmot is láttam az éjjel. Az egyikben valami szörny üldözött, ami csak azért érdekes, mert mikor éjjel felriadtam az álmomból, tárva nyitva volt a hálószobám ajtaja, amit biztos, hogy lefekvéskor résnyire hagytam csak. Az ablak zárva, így huzat nem volt a lakásban. Sebaj, bárki/bármi volt is nálam valamelyik világból, remélem jól szórakozott. Utána valami vadászós katyvaszban találtam magam. A vadásztársaságunk elnöke megsebzett egy disznót, azt mentünk volna utánkeresni, de a vadász gúnyám egy másik autóban maradt, így nekem utcai ruhában kellett/volna mennem. Hogy aztán mentem-e, arra már nem emlékszem.

   Hanem a harmadik álom feladta a leckét. A volt feleségemmel álmodtam. Szerintem először álmodtam róla amióta élek, pedig huszonhárom évig volt hűséges társam. Az álmomban újra együtt voltunk. Tényleg újra, tehát az álmomban is tisztában voltam vele, hogy egyszer már elváltunk, ő újraházasodott, én pedig éltem a magam kis világát, de ebben az álomban újra egy pár voltunk. Nem is ez feltétlenül a lényeges, hanem az érzés, ami átszőtte az álmot. Az maga volt a harmónia. Az a harmónia, ami soha nem volt jelen az életemben, pláne nem a párkapcsolataimban. Erre most beköszön, ha csak egy álomban is, ráadásul pont a volt feleségemmel, akivel ha jó is a kapcsolatunk, azért messze nem a harmonikus férfi-nő kapcsolat. Mindenek esetére a szörnyes álomból jobb volt az ébredés, mert azt megkönnyebbülés kísérte, ezt pedig egy mély döbbenet. Mi a fene volt ez? Honnan jött? Miért most?

   Szerintem ez az álom valamit jelent. Vagy nem. Talán most bocsátottam meg neki, hogy elvált tőlem? Eddig azt sem tudtam, hogy haragszom. Hiszen teljesen igaza volt, hülye lett volna nem elválni. De a logika és az érzések közel sincsenek nálam beszélő viszonyban. Ezért nem szoktam az érzéseimre hallgatni, megyek az agyam után. Nem éppen a boldog élet receptje, de ha valakit úgy hagynak cserben az érzelmei, ahogy engem (folytatólagosan, csoportosan és különös kegyetlenséggel elkövetve), hát nem csoda, ha inkább messzire fut előlük. Oké, eddig ez így volt, majd most igyekszem változtatni ezen is. Gyerünk szívecském, te összevissza verdeső, ritmust soha nem ismerő, kelekótya félrevert harang, most mutasd meg mit tudsz!

Mára ennyit.